Szellem és Tisztelet
Bezárás

Gondolatok az értelmes életről

Csíkszentmihályi Mihály

Teljesen eggyé válni a tevékenységünkkel; érezni, hogy erős kézzel, biztosan kormányozzuk a sorsunkat; örömet lelni egy-egy pillanatban, akár annak eredményétől függetlenül is - mindez összefoglalható egy szóval: flow. Mégis, a flow állapot leírására sok egyéb fogalmat is használunk: az „optimális élmény”, az „ihletett állapot”, és a „tökéletes koncentráció” talán a legkézenfekvőbbek közülük. De bárhogy nevezzük is, a flow-élmény mindenképp életünk legértékesebb pillanataihoz kötődik.

Egyensúly a kihívásaink és képességeink között. Ha egy feladat túl könnyű vagy túl nehéz, a flow nem valósul meg. Készség és feladat magas szinten kell, hogy találkozzanak.

Cselekvés és tudatosság találkozása (rutin és spontaneitás egyszerre vannak jelen a cselekvés során)

Egyértelmű célok:
mit akarok elérni?

Világos, érthető, és ha lehet, azonnali visszajelzés a cselekvésünk eredményére.

Teljes koncentráció a cselekvés során. A Flow élménye a figyelem összpontosításának állapota. Figyelem, meditáció, jóga, az Alexander Technika és a küzdősportok segítenek a flow-ra való képességünk javításában.

Kontrollálni - anélkül, hogy megpróbálnánk kontrollálni.

Elmélyülés (eggyé válni a cselekvéssel)

Időérzék-vesztés: az ember úgy érzi az, idő torzul (sokkal hosszabbnak vagy sokkal rövidebbnek érezzük az eltelt időt a cselekvés valóságos időtartamánál)

Egy belső, önmagunkból eredő élmény (a fentiek eredményeként)

Prof. Dr. Csíkszentmihályi Mihály
pszichológus, író


Az 1934-ben Fimuéban (ma Rijeka) született Csíkszentmihályi Mihály 22 évesen emigrált az Egyesült Államokba, hogy pszichológiát hallgasson. Diplomáját és doktori fokozatát is a University of Chicago-n szerezte, ahol később a pszichológia tanszék vezetőjeként dolgozott. A pszichológia új irányait keresve a professzor 1975-ben írta le tudományos pontossággal a FLOW-élményt, azaz az alkotói szenvedély jelenségét és pszichikai hatásait. A szakterület legelismertebb kutatójaként tíz kötetet publikált, melyeket számtalan nyelvre (köztük németre és magyarra is) lefordítottak. A világhírű tudós többek között az American Academy of Arts and Sciences és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 2009-ben megkapta a Clifton Strenghts díjat, 2011-ben pedig a tudományos munkásságért adható legfontosabb magyar állami elismerést, a Széchenyi-díjat. Jelenleg Kaliforniában él, fiai (Mark és Christopher) maguk is neves amerikai egyetemeken tanítanak.

Egy kérdés mind felett

Generációm tapasztalatival mérve tipikus huszadik századi, magyar gyermekkorom volt. Nehéz és titokzatos. Európai. De azok a kérdések, amelyek gyerekként foglalkoztattak, ma is érvényesek: miért olyan nehéz az emberek számára rátalálni a boldog, igazságos, értelmes életre? Még tapasztalt emberként, a világ legjobb egyetemein hallgatott és tartott megannyi pszichológia előadás után sem tudok válaszolni erre a kérdésre.

Értelmet a létezésnek

Először is, úgy gondolom, meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy az univerzumnak, amelyben élünk, önmagában nincs különösebb célja, sem jelentése. Magyarán: nincs értelme. Az univerzum minden bizonnyal nem a mi igényeink szerint készült, és főként nem csupa szép, kellemes, a mi boldogságunkat elősegítő dolog alkotja.
És mégis, mi emberek olyan aggyal születtünk, amely az evolúció előrehaladtával egyre-másra feltette az olyan kérdéseket, mint a “Miért élünk?”, a “Hogyan keletkezett a világmindenség?” és a “Mi lesz a tudatommal, miután meghalok?” kérdései.

Ráeszmélve a durva és érzéketlen világra, az agyunk rend, kiszámíthatóság és jelentés után kezdett kutatni. A válaszok azonban elmaradtak (s ebben nincs semmi meglepő), illetve a meglelt magyarázatok nem voltak kielégítőek. Ezért minden emberi közösségnek meg kell teremtenie egy közös fogalmi és értékrendszert, amely enyhíti a kozmosz ijesztő sivárságát. A legtöbb ilyen értékrendszer a vallás kategóriájába tartozik. A vallás, azaz ‘religion’ szavunk a latin ’re ligiare’ kifejezésből származik, melynek jelentése “újra összekötni”. A vallások történelmi szerepe tehát nem volt más, mint elhitetni az emberekkel, hogy nem holmi értelmetlen univerzumban élnek, hanem egy nemzeti rendszer tagjai, mely isteni célokat szolgál. Azaz a vallások újra összekötötték az embert a Teremtés nagy eseményével.

Az utóbbi évszázadokban az értelemkeresés új formái jelentek meg: a haladásra vagy épp a egyes politikai eszmékre építő ideológiák. Ha ezek kudarcot vallottak, még mindig megmaradt számunkra a meggyőződés, hogy a kényelemnek és az anyagi javaknak hála értelmes és boldog életet élhetünk.

A pszichológia jelen állása szerint ezek a tényezők valóban javítják az életminőségünket: az anyagi jólét sokat segít, de csak abban az átmeneti szakaszban, amely a szegénységtől a tisztes jólétig tart – utóbbi elérése után a pénz vagy a tulajdon gyarapodása csekély hatással van az egyén jólétére. Az is tény, hogy a stabil gazdasági, szociális és politikai rendszereket működtető országok polgárai boldogabbak, mint azon államoké, melyekben háborúk és belső konfliktusok dúlnak. Emellett újra és újra bebizonyosodik, hogy az emberi kapcsolatok (baráti, családi, közösségi kötelékek) nagyon fontos összetevői az egyén boldogságának.

Ám mindez még nem elégséges a többé-kevésbé boldog élethez. Kutatásaim leginkább egy olyan területre koncentrálódnak, melyet a pszichológusok a múltban gyakran figyelmen kívül hagytak. Ez pedig nem más, mint az érzés, amit akkor élünk meg, amikor teljesen átadjuk magunkat egy tevékenységnek, mely tökéletes összhangban van fizikai és mentális képességeinkkel, vagy épp művészi érzékenységünkkel.

A flow felismerése

Fiatal képzőművészeket tanulmányozva megfigyeltem, hogy az alkotók képesek voltak napokat az épp készülő festmény előtt tölteni, evés és pihenés nélkül. Ám amint elkészültek a festménnyel, falnak támasztották, és szinte rá se néztek többet. Inkább mohón nekiláttak egy újabb kép megfestésének. Egyértelmű, hogy ezeket a fiatalokat nem annyira az új kép befejezése hozta lázba – magát az élményt keresték, amit egy-egy új mű megalkotása jelentett.

Hosszú éveken keresztül számos kreatív embert figyelhettem meg. Arra a következtetésre jutottam, hogy minden ember, akik valami újat alkot – a zeneszerző, a rekorddöntésre készülő atléta, a költő, a vállalkozó – ugyanazt az állapotot éli meg munkája során, s ez az állapot annyira jóleső, hogy az ember nem tud betelni vele. Hívhatnánk akár egyfajta függőségnek is – de míg a drogok keltette függőség kémiai anyagok beviteléhez kötődik és csak apátiát hagy maga után, addig ez a másik függőség az egyéni cselekvésre épül, és mindig értékteremtéssel jár. Ezt az élményt „flow“-nak („áramlat”) neveztem el, mégpedig azért, mert sokan egy erős áramlathoz hasonlították, amellyel különösebb erőfeszítés nélkül sodródhatunk – még akkor is, amikor bonyolult feladatokkal fogalakozunk, sakkozunk, vagy épp egy matematikai tételt próbálunk bizonyítani.

Flow a hétköznapokban

S valóban, a flow-élmény a létezésünk egy igen fontos eleme, amely megalapozhatja a boldogságunkat. De vajon a flow csak a művészek kiváltsága? Néhány évtizednyi kutatás után biztonsággal állíthatom, hogy flow élményben bárkinek lehet része. A flow-t megtapasztalhatjuk családi összejöveteleken, barátaink körében, egy jó könyv olvasása közben, iskolában és munkahelyen egyaránt.
Az Anna Kareninában Tolsztoj érzékletes leírást ad az Anna férjének birtokán arató parasztokról, akik úgy lendítik kaszáikat, mintha táncolnának – ez a flow élmény legérzékletesebb irodalmi leképezése.
Persze a munka és a család relatíve ritkán ad lehetőséget a flow élményre. Tolsztoj egy olyan ideált írt le, amely valószínűleg igen ritkán valósul meg. Napjainkban, százötven évvel később, a legtöbb ember munkája messze esik a tolsztoji ideálképtől, a búzatáblában hajladozó farmertől.
Azonban azt is kimutattuk, hogy még az egészségtelen és monoton munkát végző emberek is képesek (ha csak fejben is) munkakörülményeik

megváltoztatására és ezáltal a flow átélésére – minden külső akadály dacára.
Úgy tűnik, hogy a flow egy az életre adott válaszreakció, mely azért fejlődött ki, hogy az életet kellemesebbé, a jövőt pedig érdekesebbé és összetettebbé tegye. Minden élőlény kifejleszti a maga neurológiai válaszait azokra a dolgokra, melyek a túléléséhez szükségesek – minden élőlénynek örömet okoz az evés, az ivás vagy éppen a szex. Ha ez nem így lenne, a fajok már rég kipusztultak volna. De nekünk, embereknek, a mi nagy agytérfogatunkkal, ennél többre van szükségünk. Nekünk éreznünk kell, hogy az életünk számít, hogy a tetteinknek hatása van – a flow élmény eredménye pedig egy folyamat, amely arra késztet bennünket, hogy tetterősek maradjunk, hogy vállaljunk kockázatokat és felfedezzük az új lehetőségeket.
A jövő azoké, akik képesek meglelni a flow-t a családjukban, a munkájukban és a közvetlen környezetükben. Ők építik a jövőt: egy világot, amely a teremtésről szól.

Csíkszentmihályi Mihály könyveit számos nyelvre lefordították. Legutóbbi könyvében a professzor a FLOW-val kapcsolatos tudományos megfigyeléseit összegzi, és legfontosabb következtetéseit a hétköznapi élet kontextusában, közérthető nyelven tárgyalja. A könyv Magyarországon és Németországban egyaránt népszerű.

Vissza
Éves jelentés 2012 - Audi Hungaria Motor Kft. Audi Hungaria Motor Kft.